Jellemző a száraz, egyenes vonalvezetés, ami megfékezi a motívumok eltúlzását. A mértani alakzatok és a szimmetrikus megoldások kedveltek. Színvilága meglehetősen élénk és változatos. Olyan berendezési tárgyakat válasszunk, melyek mentesek a fölösleges díszítésektől. Mivel az art deco bútorok a maguk korában (XX. sz. eleje) nagyon modernnek számítottak, egy-egy különleges darab könnyen illeszthető a mai, modern környezetbe. A korabeli bútorok kézzel megmunkált, trópusi fából készült, visszafogott darabok. A felhasznált motívumokat leginkább az egyiptomi, azték és maja kultúrából merítették. Az art deco bútorok a nemes alapanyagokat és a modern formavilágot tekintve a kortalan elegancia képviselői.

Fő jellemvonásai az otthonosság, az érzelmesség, az egyszerűség. Festészetét az aprólékos kidolgozás, ill. a kedélyesség jellemzi. A biedermeier bútort a világos és célszerű szerkezet, az anyagszerűség és a gondos megmunkáltság jellemzi.

Egy téren belül keverednek a stílusok: általában ez a klasszikus és a modern. A lényeg, hogy nagy műgonddal kell kiválasztani a berendezési tárgyakat, kiegészítőket és színeket, annak érdekében hogy elkerüljük a káoszt és az ízléstelenséget.

Jellemzőek a Napóleon korszak motívumaival díszített bútorok.Selyemtapéta, aranyozott felületek dominálnak. Különleges formákkal és gazdag díszítményekkel látják el a lakberendezési tárgyakat. A székek, ágyak, kanapék lábát oroszlán-, szfinx-, és szirénfejek díszítik, mely faragásokat általában aranyozzák is. A bútorok reprezentatív jellegűek

Afrika, India, Dél-Amerika és megannyi távoli vidék tárgykultúrája és színvilága tükröződik az adott térben. (szóösszetételek előtagjaként az utótagnak a néppel való kapcsolatát jelöli; népi, nép- )

Jelentése alapján: ragyogó, káprázatos, erőteljesen feminin jellegű szobabelső. A berendezési tárgyakat, dekorációkat, lakástextileket tekintve fényűző. Tükrözi a luxust, és a csillogást. Sokrétű és változatos, hiszen keverednek benne a modern és a klasszius formák. Gyakran eklektikus jelleget mutat. Tipikus anyagok: tükör, üveg, fém, nemes textiliák, gyöngyház fényű felület, pávatoll, stb.

Leggyakrabban felhasznált agyagok a kő, fémek, üveg, lakkozott felületek, acélszerkezetek, bőr kárpitok, márvány burkolat. Jellemzőek a nyitott rendszerű tárolók, térelválasztóként szolgáló polcok, és üvegfalak. Ez a stílus akkor érvényesíthető igazán, ha nagy belső tér áll rendelkezésünkre. A high tech szobabelső meglehetősen barátságtalan, az elgépiesedett világot tükrözi vissza. Gyakrabban alkalmazzák irodákban, illetve középületekben ezt a stílust, mint családi házaknál, vagy lakásoknál. Kritériumai a magas minőség és egyszerűség. A high tech karakteres és kifejező, a sterilitás és a profizmus érzetét kelti, viszont a magánszférában tanácsos visszafogottan alkalmazni.

Egy klasszikus szobabelső kialakításához elsősorban nagy térre és reletívan nagy belmagasságú szoba szükséges, melyek együttvéve is méltóságot sugároznak. A felhasznált színek szempontjából fontos, hogy az összhatás, nyugodt, elegáns és letisztult legyen. Az antik, nagyobb méretű bútorok illenek ebbe a miliőbe. Legideálisabb fókuszpont egy kandalló. A klasszikus karaktert megerősítik a nemes anyagokból készült lakástextíliák (bársony, selyem, csipke)Fontosabb kiegészítők: tükrök, kerámiák, porcelánok, üvegek, faliórák, vázák, ezüst- és réztárgyak, gyertyatartók, míves gerincű könyvek, falikarok és lámpák, párnák, kilincsek.

A mediterrán stílusnak ma már három válfaját különböztetjük meg, melyek közül mindhárom rendelkezik az adott ország sajátosságaival. Összességében viszont elmondhatjuk, hogy a mediterrán stílus kifejezi a tengerpartok mentén lakó népek életmódját, szabadságszeretetét, életvidámságát, optimizmusát. Színei otthonosságot, barátságos hangulatot, és a természet-szeretetet sugároznak. A mediterrán lakásbelsőkben kevés a bútor, csak annyit, amennyi szükséges. Ezek mellett igazán jól mutat a kovácsolt vas ülő-, és kisbútorok. Jellemzően meleg, intenzív színeket használnak. Alapszín a terrakotta, mely ízlés szerint variálható az oliva-, fenyő-, és mohazölddel, okkerrel, kukorica-sárgával, vaníliával, dióbarnával, törtfehérrel és lazacszínnel. Kiegészítők a vidám faliképek, kerámia edények és vázák, fűszerolajok, valamint az elengedhetetlen terrakotta edényekbe ültetett leanderek, örökzöldek.  

Olasz mediterrán  

Röviden szólva egyszerűen elegáns. Ezt úgy érik el, hogy a formákat nem hangsúlyozzák túl, és karakteres motívumokkal díszítik a lakásbelsőket. A lakástextileknél nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi anyagokra. Az enteriőrök alkalmazkodnak lakóik életviteléhez: temperamentumosak, romantikusak, kontrasztosak.  

Spanyol mediterrán  

Az egykori Hispánia római gyarmat révén tipikus lakásbelsőire a monumentalitás, reprezentativitás, túlzott díszítés jellemző. A felhasznált színekben a tüzesség, és temperamentum kerül előtérbe, a vérvörös és az erőteljes narancssárga tükrében. A bútorok és a berendezési tárgyak igényes fa-, illetve kovácsoltvas munkák.  

Görög mediterrán  

A görög lakásbelsőkről első pillanatban a puritán, fehérre meszelt falak (visszaveri az erőteljes napfényt), tengerkék ablakok és ajtók jutnak eszünkbe. Ritkán használnak hivalkodó színeket. A berendezési tárgyak jellemzően fából készültek, az itt alkalmazott textilek, szőttesek pedig természetes alapanyagúak.  

A minimál stílus kulcsszavai: egyenes vonalak, letisztult formavilág, sík, és fényes felületek. Akkor érvényesíthetjük legjobban ezt a stílust, ha nagyméretű és hosszan benapozott tér áll a rendelkezésünkre. A bútorok és a berendezési tárgyak beszerzésekor részesítsük előnyben a szimmetrikus formákat. A felhasznált színek tekintetében használjuk a világos árnyalatú hideg- ill. meleg színek kombinációját, de ügyeljünk arra, hogy elkerüljük a túlzott sterilitás érzését.

A modern lakberendezés egy nagyon tág fogalom. Nagyon sok olyan stílust fel lehet sorolni, amely ide tartozik: keleti, minimál, mediterrán, retró. A felhasznált anyagokat tekintve bármi szóba jöhet; üveg, fa, műanyag, porcelán, fém, stb. Itt a lakberendezési tárgyak szinte mindegyike gyári technológiával készül. Hogy mi a jellemző színe? Bármi, ami a lakás tulajdonosának színvilágába beleillik. A bútorok alapanyaga leginkább laminált bútorlap. A tároló bútorok többsége világos fa színű, a kárpitozott darabok színeinél pedig egyre inkább elterjedt a sötét tónus. Őszintén szólva ez az a lakberendezési stílus, melynek kialakításakor az ember a legtöbb pénzt tudja megspórolni (persze csak ha akarja).

Maga a kifejezés egy földrajzi hely, egy francia tartomány nevéből származik. A provance megnevezés ma már gyűjtőfogalom és a vidéki stílust jelenti. Provance….. A vidéki, egyszerű életet kedvelő, de öntudatos emberek életstílusát tükrözi. Ezt a hangulatot meleg színekkel, kővel burkolt falakkal, egyszerű fapadlóval, és égetett kerámia járólapokkal hangsúlyozhatjuk. Fontos kiegészítők a szép, de nem figyelemfelkeltő asztalos- és kovácsoltvas munkák, illetve a régi használati tárgyak, melyek szinte egyetlen kritériuma a funkció betöltése.  

A mostani, modern-retró lakásbelsők stílusa először a 60-as, 70-es évek fiataljainál bukkant fel. Legfőbb ismérve a multifunkcionalitás. A retró bútorok jellemzően a funkcióra törekednek. Formájuk letisztult, mégis sokszor fellelhetőek bennük futurisztikus jegyek (tölcsér alakú lábon álló asztal). Ha a térelválasztásról beszélünk, szinte kötelező kellék a szalag-, gyöngy-, vagy alumínium lapocskákból álló szalagfüggöny. Cél a helygazdaságosság, így az egyes darabok több célt is szolgálnak (pl.: fotelágy). Színvilágát tekintve az erőteljes színek és az éles kontrasztok a meghatározóak: élénk piros, királykék, mély barna-narancssárga, fekete-fehér. Hatásos motívumai a csíkok, körök, hullámvonalak, hatalmas virágminták. A felhasznált anyagokat figyelembe véve a természetes alapanyagok szinte teljes egészében háttérbe szorultak. A műanyag, gumi, farmer, lakkozott felületek mind a praktika szolgálatában állnak, hiszen fő a tartósság, elnyűhetetlenség és a könnyen-takaríthatóság.

A rokokó stílusról érdemes tudni, hogy a barokk korszakot követő stílusirányzat. A XVIII. században Franciaországból indult térhódítására, és XV. Lajos uralkodása alatt érte el csúcspontját. A rokokó elsősorban díszítőstílus, mely leginkább belső terek, bútorok díszítésére volt hivatott. A szó maga kagylót jelent. A belső díszítésnek jellemző vonása, hogy minden egyenes vonalú, erélyes formát könnyed, cifrán és többszörösen hajlított görbe vonalakban old föl. Fő ismérve a változatosan hajlított, hullámos, cikornyás vonalak. Gyakori motívumok a csigák és kagylók, növényi elemek, főleg indák és virágok, melyek aszimmetrikusan vannak elrendezve. A szobabelsők homlokzatát gyakran puttók is díszítik. A bútorok közül is talán az ágy, az ágykeret, és a különféle fekhelyek kerültek előtérbe. Ezek formája a nőies finomságot, kacérságot, a bujaságot hivatottak hangsúlyozni. Padlóburkolatnak előszeretettel alkalmazzák a faintarziát. Az ágy és az ágykeret furnérozott és lakkozott, rajtuk aranyozott bronzveretekkel. A díszítés és a látvány háttérbe szorítja a funkciót. A rokokó ágy és ágykeret fényét, gazdagságát a kárpitozás biztosítja. Gazdagon mintázott brokátok, szaténselymek mellett kedvelt kiegészítők a festett képekkel díszített textíliák és hímzett gobelin kárpitok. Az ágyak mellett szinte kötelezőek az éjjeli szekrények is, melyeknél a mintázat, a díszítés a mérvadó a funkcióval és a szerkezettel ellentétben. A stílusra legjellemzőbb szín az arany, amely a rokokó mintáinak (kagyló, ívelt formák, szegélyek) kiemelését szolgálta. A stílusra jellemző színvilágot a pasztellkékek, pasztell-rózsaszínek, pasztell zöldek, elefántcsont- és krémszín, a fehér és a sárga adja. A telítettebb színeket tekintve pedig a szederkék és a rózsaszín a kedvelt

Emlékeket ébreszt, megnyugtat, harmóniát sugároz. Az apró dísztárgyak, nagymama régi csecse-becséi elhagyhatatlan kellékei egy romantikus stílusú szobának. Dominánsak a halvány, természetes színek, mint például a lágy tónusú sárga, és rózsaszín, fehér, bézs, tört fehér, valamin a pasztelles árnyalatok. Gazdagon textilezett ülőbútorok, pamlagok, karosszékek, párnák igazán dominánssá teszik a romantikus stílust. Az összes ablakra tegyünk hófehér fényáteresztő függönyt és díszítsük virágmintás dekor-, vagy sötétítő anyaggal. A legkellemesebb hangulatot egy régi (vagy régi hatású) fa padlóburkolat adja, melyen néhol fellelhetőek repedések, göcsörtök. Így a romantikus báj még inkább előtérbe kerül. Karakteres berendezési tárgyak a kovácsolt vas ágykeretek, polcok, fali díszek, kiegészítők. A karakteres üvegcsillár mellet nagyon fontosak a lágyan megvilágított sarkak. A kovácsolt vas falikarok, vászon búrás asztali lámpák kellemes hangulatot nyújtanak.

Rusztikus... Már maga a kifejezés is valami erőt, megbonthatatlanságot sugall. És valóban! Egy lakás, vagy akár szobabelső akkor rusztikus stílusú, ha a benne lévő bútorok tömör fából készültek és színük inkább sötét tónusú. Maga a szó jelentése durván megmunkáltat jelent. Az ehhez tartozó padlóburkolat kő, vagy fa borítású. Egy ilyen enteriőrben a természetes alapanyagú textíliák, kovácsoltvas kiegészítők és kandalló elhagyhatatlan. Az így berendezett szoba egyszerűséget, funkció-központúságot, és nyugalmat sugároz. A rusztikus bútor általában egyedi, kézzel készített darab, vagy olyan régiség, melyet még nagyszüleinktől örököltünk, vagy a bolhapiacon szereztünk be. A világítótesteket illetően hanyagoljuk a modern spot-okat és ehelyett válasszuk a kovácsoltvas, függesztett csillárokat, falikarokat.

A ma használt skandináv stílusú lakberendezési irányzat az 50-es években alakult ki. A Skandinávia szóval jelölt öt ország: Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia és Izland. Modern lakberendezési stílusuk első bemutatkozása az 1951-es londoni kiállításhoz köthető. Egy letisztult, elegáns forma-, és színvilágot takar. Kevés díszítés, sima felületek, és puritanizmus jellemzi. Kerül mindent, ami felesleges. Az északi zord időjárás miatt az emberek megpróbálják otthonaikba csempészni a meleget, melyet leginkább a fa és a különféle lakástextilek felhasználásával érnek el. Tipikus a keményfa padló használata akár a vizes helyiségek esetén is. A padló jellemzően világos vagy középbarna. A felhasznált fajták túlnyomó többségben a fenyő, tölgy, bükk. Szívesen alkalmazzák a rétegelt lemezt, ebből készülnek a jellegzetes hajlított formájú székek. A lakástextilek is természetes alapanyagúak; pamut és gyapjú. A falakat legtöbb esetben fehérre, világos, natúr, vagy sápadt színekre festetik, viszont a tapéta használata teljesen háttérbe szorul. Fő a funkcióközpontúság. Bútoraik kedvelt alapanyaga a nyír-, bükk-, és tikfa. Természetszeretet, egyszerű, sallangmentes formavilág. Szinte minden belső térbe tökéletesen illeszkedő és maximálisan kihasználható bútordarabok jellemzik. A kényelem és az otthonosság mellett a hasznosság az, amit sugall a skandináv stílus.

A szecessziós stílus a XX. sz. elejére kialakult stílusirányzat. Jellemző stílusjegye a túlburjánzó díszítés, és annak ívelt, görbült mintavilága. Motívumait leginkább a természetből veszi, tehát a fák görbe ágai, hullámos falevelek, kacsok, indák fogják közre a berendezési tárgyakat, bútorokat. Az ipari formatervezés kiindulási pontja. A szecesszió, mint formavilág nem rekedt meg, hanem tovább fejlődött, és helyet biztosított a XX. sz-i modern művészeti irányzatok kialakulásának. Képviselői keresik a kapcsolódás lehetőségét új anyagokkal. Törekednek az összhangra, így elutasítják az eklektikát, azaz a stílusok vegyítését egy enteriőrön belül. Országonként más és más szóval illetik: a németek Jugendstil-nek, az olaszok Stile florale-nak, Franciaországban Art nouvo-nak, Angliában Style Liberty-nek hívják. Jelentős képviselői: Gustav Klimt, Michel Thonett, Otto Wagner, Lechner Ödön.

A távol keleti stílus szép, letisztult, rendezett. Az európai stílusirányzatok közül a minimál stílushoz igazodik a leginkább. Egyenes vonalvezetés, egyszerű, középpontban a funkció áll. A tároló bútorok a legsötétebb színű fából készülnek. A korhű otthonok belső falazatára a kontrasztosság jellemző: pl. erős piros és bézs, krémszín és fekete. Azoknak az embereknek ajánlom, akik szeretik a rendet, a letisztultságot, nyugalmat és képesek is hosszú távon megtartani azt. Ha már távol keletről beszélünk, mindenképpen említsük meg a feng suit, ami nem más mint térpszichológia és ősi távol keleti okkultizmus. A térpszichológia minden lakberendezés alapja, hisz az egyén közérzetére összpontosít. Személy szerint nem vagyok elvakult követője, viszont mindenkinek ajánlom, hogy lakásvásárlás, vagy átalakítás előtt foglalkozzon ezzel a témával. Nagyon hasznos és hosszú távon praktikus megoldásokat kínál fel, ahhoz, hogy otthonunk harmonikus és egyéni legyen.